"Egy szép csillagos égbolt alkalmasint többet érhet, mint az elmaradt kültéri díszvilágítás, egy az erdőben közösen kötött fenyőágcsokor könnyen pótolhat egy karácsonyfát, és egy őszinte hálaszó vagy egy vers időként szebb lehet némely ajándéknál"
Tokió Sindzsuku város része a 2000-es
évek elején, karácsonyakor. Egy nagy teremben gyermekek Jézus
születését adják elő, eléneklik a „Csendes éj”-t japánul, majd egy
keresztény pap néhány szóval próbál erőt önteni a jelen lévő
hajléktalanokba . Ezután a szabadban étel osztás következik. Két
hajléktalan, „Tintás” és egy transzvesztita már az előadás alatt összeszólalkoznak. Közben egy fiatal lány (aki
szintén hajléktalannak látszik) egy magas ház tetejéről a járó kelőkre
köp, és feljegyzi a találatot. Tintás és a másik ide érkeznek meg, és
néhány falatot hoznak Mijukinak, aki mohón felfalja az ételt.
A két idősebb hajléktalan próbálja Mijukit jóra tanítani (Hana:
„Mijuki, zárd össze a lábad, viselkedj úgy, mint egy nő”), ő azonban
erre szemtelenül reagál. A transzvesztita karácsony alkalmából meg
akarta ajándékozni Mijukit „A világ irodalom gyermekeknek” című
könyv sorozattal, amit egy szemét kupacban látott, azonban mire odaérnek,
nem találja a könyveket. Tintás véleménye szerint még egy hajléktalannak
is jár ajándék, Mijuki azonban tiltakozik, hogy ő csak elszökött
otthonról. Kiderül, hogy ez hat hónapja történt, Tintás szerint tehát
már ő is hajléktalan. Mijuki egy Dosztojeszkij-kötetet
vág Tintás fejéhez, mire az kioszt neki egy pár atyai pofont, amit
Mijuki szerint az apja elmulasztott. Verekedni kezdenek, de eközben
gyerek sírást hallanak, ami a szemét kupacban egy csomagból jön. Egy
nemrég született lány csecsemőt találnak. Tintás szerint le kell adniuk a
rendőrségen, a transzvesztita szerint azonban ez a gyerek az Úr ajándéka, és meg kell tartaniuk. A gyerek mellett néhány papírt és egy kulcsot találnak.
A Hanának nevezett transzvesztita ambíciója az, hogy egyszer anyának
érezhesse magát, ezért akarja a gyereket megtartani. A gyereknek ő adja a
Kijoko nevet, aminek a jelentése: „tiszta” (mivel a legtisztább
éjszakán találták). Tintás megütközik a néven, de ennek oka csak később
derül ki.
Hanának egy haiku jut az eszébe: „Szép kisbabám, finom hó hull arcodra e szent éjszakán.”
Miközben Mijuki vízért és tejért megy a boltba a babának, Tintás
elmondja, hogy valamikor neki is volt egy lánya, aki most 21 éves lenne,
de meghalt. Mijuki (aki Tintás szerint 16 év körüli) két másik
hajléktalannal találkozik, akik azt mondják neki, hogy Tintás úgy
szereti őt, mintha a saját gyereke lenne. Tintás elmeséli, hogy ő
kerékpár versenyző volt, de egy ismerőse miatt illegális dologba kezdett,
a kislánya meghalt és nemsokára a felesége is.
Hajnal felé Mijuki néhány rúgással felébreszti Tintást. A „Vén
szaros” (ahogy Hanát nevezi) eltűnt és magával vitte a csecsemőt.
Szerencsére a lábnyomai jól látszanak a hóban. Hana nem akarja, hogy a
gyerek árvaházakban nőjön fel, ezért vitte magával. Ő maga is árva és
senki sem szerette. Hana javaslata az, hogy keressék meg a gyerek
anyját, és kérdezzék meg, miért taszította el a gyerekét........
Tovább nem mesélem el inkább nézzétek meg, ezt ajánlani tudom karácsonyra. Itt a link: Tokiói keresztapák (Tokyo Godfathers)
Számomra elégé érdekes a történet és az esemény menet. De lehet hogy e-miatt kedveltem meg ezt az anime. El gondolkodtató amiat hogy hogyan töltik a hajléktalanok az ünnepeket. Meg hogy meg bánta a hibákat amiket tett, ami ért nincstelen lett. Ide le szögezném hogy a hazugság több hazugságot szül és ha ezek ki derülnek rosszba lesz mint volt.
Meg még azt mondni valója hogy a városi emberek lenézik a hajlék talonokat, bántják és szidalmazzák őket. Annak ellenére hogy nem tudják miért kerültek utcára.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése